játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Elkezdődött a Hana-bi, éles váltás a Megasztár után.
Örülök neki. Hogy láthatom megint. Tűzvirágok.
Meg Joe Hisaishinek, ez a zene pont nekem jó.
(Anyu imádta az áfonyás-rozmaringos csirkecombjaimat, a pugliai újkrumplit, de az Avemart még mindig nem kedveli. Viszont bevállalós öcsifrizurát vágatott magának, készül a kopaszságra.)
Ma, ébredés előtt 2 perccel: A elmeséli, hogy megcsalt, most pedig lelép, ne legyek meglepődve, miközben a Római parton hekket eszünk, és az is kiderül végre, mint amikor felgyújtanak egy százas izzót, hogy tényleg én tehetek arról, hogy eddig mindenki elhagyott. Hogy rosszabb felismerőképességem van, mint egy kétéves gyereknek, amikor a "kockát a négyzetes lyukba, téglatestet a téglalap alakú lyukba" játékot először oldja meg. Vagy nem is. Tudom én, mi, hova való, de csakazértis a kúpot akarom begyömöszölni a szögletes nyíláson keresztül. Sose azt adom, amit a másik kér. És sose azt várom, amit a másik adni tud. De azt teljes erőbedobással.
Ma, ébredéskor: A mellettem alszik, mosolygós meglepetésérzés (hát ez itt van, mégis? HÁTEZITTVANMÉGIS!), befelé szitkozódás (bazmeg bazmeg bazmeeeeg), emlékezés (délben vörös áfonya alapú ebédet kell készítenem – mi a fenét lehet csinálni vörös áfonyából????)
mc filmjét nem nézhettem meg tegnap újra, helyette cikkírás, 2001-es Takler szekszárdi kékfrankos válogatás és VH1, amin hirtelen Suzanne.
Even if I am in love with you
All this to say, what's it to you?
Observe the blood, the rose tattoo
Of the fingerprints on me from you
Milyen szép is ez, 1985. Amikor ezt hallgattam, már tudtam, hogy kell csókolózni, (ettől aztán úgy éreztem, kinyílt előttem a világ) arról viszont még halvány sejtelmem se volt, hogy hol is van a danger zone.
Persze, a LOTR tűnhet úgy, mint egy szexmentes geek-boy eposz. Felületes szemlélő számára. Ha jobban beleástok, lányok, rájöttök:tele van jó kis dating tippekkel, akár az Ifjúsági Magazin.
Kiragadott példánk: When overused, terms of endearment such as "precious" lose their meaning.
Öntömjénezés/béna önámítás következik. (a legjobb)
Mostnemmondommegki, de tegnap pirossal azt írták nekem, hogy.
És így kicsit jobb.
"Ez így ok. Most még így ok, tökre sok minden van, és nem te irányítod, csak rád csapódik. Ne parázz, kurva jól csinálod. Majd 1-2 hónap múlva rájössz, hogy ma mennyire durva napjaid voltak. Nagyon fasza csaj vagy ám... nagyon fasza.
És ez nem "legyenmárjobbkedvedZsaklinka". Lehet, hogy ilyet nem ér írni, de nekem végülis tök mindegy(ne értsd félre), hogy milyen kedved van, hogy vagy, de tényleg látom, hogy nagyon tökösen, és kurva jól nyomatod. 1 szó mint 100
NAGYON FASZA KIS CSAJ VAGY ÁM!"
Javulunk, javulunk.
Ha azt hittétek eddig, hogy a legrosszabb dolog, ami történhet veletek, az az, hogy elhagy a szerelmetek, akkor kóstoljatok Avemart.
Fuck. Fuck. Fuck.
Háromszor akkora volt a daganat, mint amit én tudtam.
Ezt miért ma kell???
4 kemo, 25 sugár, 4 kemo, ezt hívják szendvicsnek. 9 honap.
Parókaválasztás, napok beosztása, ki mikor lesz vele...
Csodaszerek vásárlása.
És remegés.
Ez egy jó nagy mp3, és kb. 4 perc 20 másodpercnél kezdődik az, amit most hallgatok huszadszor. Camôens.
Ha egy nő sír, mit lehet tenni - írta valaki egyszer.
Kicsit jobban vagyok azt hiszem.
A holnapot az egészségügyben töltjük el.
Technikai részletek megbeszélése, ahogy shadowridernél...
Az árnyékról jut eszembe ez a film, amit pár hete láttam, fényes jó kedvem volt, csak mosolyogni tudtam, ez az a kis bugyuta Keleti Márton darab, amiben a Szeretni bolondulásig is többször elhangzik (ó jó Fényes Szabolcs), szóval akkor fogalmazódott meg bennem, hogy magyar filmek memorable quote-jaira építem következő vállalkozásom, és így teszek szert jelentős vagyonra.
El is kezdtem írni az első idézetet egy papírdarabra, (az infrastruktúrát majd később építjük a vállalkozás mögé):
"Az ember boldogságát mindig beárnyékolja valami. Olykor az is előfordul, hogy egy árnyék árnyékolja be."
És a bónusz, csak nektek:
"Nem csak a filozófusok nem értik a nőket - a rendőrség sem."
Hazaérek S-től.
Zsebemben a CD-vel, amit ő ajándékozott nekem, és amivel most nem tudok mit kezdeni.
Sárga rózsa lóg ki a levelesládámból.
Kérdezem: "Ez te vagy?"
A: "Ha sárga és rózsa és nyílik még..."
Én: "Köszönöm..."
A: Nem azért. Harc."
Hát ez van. A kind of harc. Hogy ki miért harcol, illetve harcol-e egyáltalán, az nem tudott.
A talán értem.
G talán magáért.
Én részegen fekszem az ágyamon, próbálok nem gondolkozni.
G-ben nem hagyott mély nyomot.
Hát bennem igen.
Amikor Lee leül az asztalhoz, kezek az asztallapon, mindkét láb a földön.
És úgy marad.
Bárki is járul elé, nem mozdul.
Nem mozdulhat.
Pisilés nem gond.
Szépen, lassan, halkan csurog le a szék lábán.
És eszembe jutott az is, amit Lee a végén mond.
In one way or another I've always suffered. I didn't know why exactly. But I do know that I'm not so scared of suffering now. I feel more than I've ever felt and I've found someone to feel with. To love in a way that feels right for me. I hope he knows that I can see that he suffers too. And that I want to love him.
Azt tudtátok, hogy szexuális töltetük miatt Magyarországon megpróbálták betiltani rendeletileg a tornaórákon a hidat, a tótágast, de még a kedvencemet, a gyertyát is??? (1928-ban.)
Az Apeh szerint a könyvelőm tökéletes.
Anyu viszont elbukott az emlőbizottság előtt. (Ha lenne kedvem viccelődni, azt mondanám, hogy bizottság ilyen névvel... nagyon menő. Esetleg ha van prosztata bizottság, az viheti el a pálmát előle.)
Az utolsó pillanatig úgy volt, hogy csak sugár, hogy minden klassz, aztán mégsem.
Jön a kemoterápia.
Persze viccelődünk, anyu a velencei szalmakalapját próbálgatja, ha aláköt egy kendőt nem is olyan rossz.
Istenem:(
A karácsonyi ajándékomon a bonus track a huszadik század legszebb verse.
Ma úgy éreztem, hogy nagyon közel van hozzám, hogy erre járt. Valahogy más volt a szaga vagy a színe a parkot környező utcáknak.
Na jó, csak hogy legyen valami vicces is.
A hét olvasói levele nyertese Basszus, aki erre ezt válaszolta: "lehet Zs, igenis lehet, bar nekem meg nem sikerult egyetlenegy Liverpool jatekossal sem, de majd eccer..."
Úgy néz ki, a gardéniámat áldoztam be ezúttal. Fejjel lefelé landolt a szemetesben a kóró.
Régebben nem gondoltam volna, hogy a viszonzott szerelem és a viráglocsolás között ilyen direkt kapcsolat van...
Bár azt sem gondoltam, hogy tudok olyan morbid dolgot csinálni, amilyet tegnap reggel. Kis kupacba szedtem az ágyamban G nagyon rövid, borongósan sötét hajszálait, A közepesen rövid, szelíd barna hajszálait és körbekerítettem az én viszonylag hosszú, szomorú szőke hajszálaimmal.
Ma jöttem - kapóra
Megveszem ezt a várost - kilóra
(Lelkesítő mozgalmi dalt dúdolgatok, hogy ha már nem jön álom a szememre, legalább tudjak ébren lenni.)
Lehet-e vajon odahallucinálni valakit egyetlen karnyújtásnyira, és a szemébe nézni. Mint ahogy - lehet hogy - én tettem tegnap a Mai Manó alatti kávézó ablakán bebámulva.
Vagy odakívánni annyira, hogy tényleg megjelenjen.
Ez a másik opció.
A Firkászból viszont egy nagyon szép meglepetés bontakozott ki, A mosolyogva elvezetett engem a Raiffeisen bankba a Gedő Ilka kiállításra.
Készült belőle, kidolgozta a tervet, terepbejárást tartott, és a képek is, hát gyönyörűek.
Meghatódtam nagyon.
Közben megnéztem mc szivárványos zászlóját, amit az ablaka alatt a ház falán helyezett el, tényleg látszik ott a távolban Budán, a torony alatt, ha átnézel az Akadémia tövéből.
Az az érzésem, mintha valaki ellopta volna a vágyaimat. Volt ilyen B movie mostanában, vagy a Hallmarkon láttam?, a pasit, aki magához kaparintotta a nő naplóját, és a titkos vágyait kiolvasva belőle teljesítette azokat, mintha belelátna a fejébe, mintha valami igazi soulmate lenne. Pedig csak elolvasta a 13., a 26. és a 42. oldalt. Aztán persze kiderült a csalás, és volt üldözéses meg lövöldözős jelenet és a végén a nő megmenekült, de szomorú maradt. Na így érzem magam.
Oké. A blog nem titkos. Oké. A blog veszélyes üzem.
mc szerint G egy érzelmi vámpír. Most valahogy én is ezt gondolom. (Amikor nem azt, hogy a Szt. István parkban sétálunk kézenfogva, zavarban, ajándékot dugdosva a hátunk mögé.) Én viszont a legprofibb áldozat vagyok. Talán áldozat szeretek a legjobban lenni, ha jobban belegondolok nincs más szerep, amit ilyen jól tudnék alakítani. Jól egymásra találtunk.
Tetszik az a szó, hogy búrkifli.
Ma benstiller-owenwilson mozidélután, de ez csak olyan kis kellemes tinglitangli. (Bocs B:)
Mert holnap Középfölde maraton lesz, ami mellett ugye minden eltörpül.
Délután fél négykor kezdjük azzal, hogy megnézzük, milyen is a gyűrű szövetsége, aztán, hogy hogy néz ki az a két torony, majd éjfél után 1 perccel tanúi leszünk, ahogy a király visszatér. Várom nagyon.
Viszont a már feltöltött képeim között, itt van ez a remek kép, hogy majd egyszer valamire jó lesz, és nem tudom melyik filmből, pedig tudtam, hiszen valamit akartam róla mondani. Biztos azt, hogy tudok azonosulni, vagy ilyesmi. Ijedt arcú livullmannokkal mindig tudok azonosulni. De melyik ez a film?
"Kibámult az ablakon, a hold fényében próbálta kivenni a toszkán hegyek körvonalait. Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."
Hajnalra kivégeztem, most már felteszem a polcra, nem maszatolom tovább.
És próbálok élni, hogy történhessen valami.
Nézem a pálcikafiút és a pálcikalányt, ahogy fogják egymás kezét, van napocska, van holdacska, meg vidám ház, meg hegyek. A karácsonyi ajándékom. Meg nézem azt a nagyszemű kisfiút, akinek a legjobb versenyautója lehetett a kerületben, és kantáros nadrágja, és rengeteg színes ceruzája. Meg azt a mosolygós harmincévest, 1x1,5 centiméteres "nagyításban".
Maszatos az utasésholdvilág.
Besüt a hold a szobámba.
Mindent nem tudok kidobni, nem merek kidobni.
Most elhagyott minden erőm. Most hagyott el.
A hab a tortán. Mondhatnám cinikusan a tegnap estémről. De távol álljon tőlem.
Azt hallottam, pont azt, pont azokkal a szavakkal, amit másfél éve vártam. Minden nap.
Kb. 2 hétig volt az ujjamon a kurva gyűrű, na most teljes erőből dobtam le a negyedikről. Üveg, vagy mi, remélem végtelenül sok darabra tört szét, nem nézem meg.
Vendégségben nem illik blogot írni.
De úgyis mindjárt hazamegyek, arra a kis időre meg lehetek bunkó. (Nem.)
Lesz két jó órám, amíg még gondolkozhatok azon, hogy mit jelent, ha valaki azt mondja: "holnap ugyanolyan szerelmes leszek mint ma". Megsúgom: nem mindig érdemes megvárni a holnaputánt, mert meglepetések érhetnek titeket, kedves olvasók.
Ez itt még tavaly jött, december 29-én.
Elsiklottam a levél felett.
Most aztán, hogy elolvastam, lehet bőgve pásztázni végig az ablakból a Duna partot, tippelni, hogy merre van az a szivarfüstös szoba, ha létezik egyáltalán.
Van benne egyfajta áhitat, amit normálisan nem szeretek, sőt, szúrós szemmel nézek nagyon, ha áhitatot látok. De emellett mégis nagyon rendben vannak a kérdései. Rendben van a csávó.
Bennem meg kis irigység van. De nagyobb adag büszkeség. Hogy milyen klassz interjút csinált egy milyen klassz emberrel. Ezt reggel kellett volna mondanom, aztán elaborate-elnem, de helyette most írom.
Most pedig azt kellene írnom, hogy tanácstalan vagyok.
Tanácstalan vagyok.
Még fél óra és belevetem magam mások párkapcsolati mizerijeinek kibogozásába és megoldásába, miközben a sajátomat besöpröm a szőnyeg alá. (Nem véletlenül élek ezzel a képpel. Ma egész nap takarítottam. Kívül, belül.)
Ódzkodtam attól, hogy megvegyem Enrico második magyarul megjelent regényét. M. Gizella miatt, aki pár éve magyarra ültette a Frusciantét.
Enrico ugyanis nekem az egész kilencvenes évek, amit 2002-ben az Astoria egyik szobájában, egy kis barna kocka kétségbeesett keresésével koronázunk meg, ma is vigyorgok, amikor arra gondolok, hogy az író és én négykézláb pásztázzuk végig a barna mintás szőnyeget, (így nem tűnik fel az a fél fej differencia a csókolózás közben) nem találjuk, oké, akkor tudatmódosítunk másképp, hajnalban szuvenírként átnyújt egy ragtapaszt, amit a sarokra kell tenni, ha feltöri a cipő, (mert ki tudja, egyszer lehet hogy feltöri, eszméletlen találmány, ráolvad a lábadra, tud ez a Scholl - mondja) így válunk el, aztán még jön egy-két levél, nekem is írnom kéne, de nem teszem.
Nagy megkönnyebbülés, a Dicshimnusz jó magyarul is, A lepett meg vele karácsonyra, és most két poszt között fellélegezve olvasom.
M. Gizella pedig olyan kifejezéseket is használ, mint "totális faszfej".
Ma. Félálomban egész nap. A karácsonyi kaktuszaim kitikkadva ülnek a párkányon.
Megnéztük az Örökmozgóban az Annie Hallt is, nehéz a kisebb poénokat szinkron nélkül fogni.
Azért ez jó volt:
Alvy Singer: There's an old joke. Uh, two elderly women are at a Catskills mountain resort, and one of 'em says, "Boy, the food at this place is really terrible." The other one says, "Yeah, I know, and such small portions." Well, that's essentially how I feel about life. Full of loneliness and misery and suffering and unhappiness, and it's all over much too quickly.
Szilveszter.
Lóverseny, egy darabig kettőnknek egy egész páholy jutott, aztán sokgyerekes család vette át a hatalmat a kis karámunkban, Pikolónak drukkoltam (de nem fogadtam - később kiderült, nem is nyertem volna) aki vicces sárga szarvakkal futotta le élete utolsó két körét, aztán mindenféle celebritik, balról hírneves újságíró integet, lent sok sok barát, az egyik sír, a másik nevet, a harmadik pedig még olyan pici barát, hogy csak annyit tud mondani: paci.
Aztán narancssárga melegben ólomöntés, az enyém egy indás fa, az övé egy méretes pénisz. Mit jelent ez a jövő évre?
9-kor már itthon, az első kétszemélyes szilveszterem. (Az anyukámmal töltötteket nem számolom.)
Az éjfél emlékezetes, mondom most magamnak, hogy emlékezzek is.
Aztán kicsit ijesztő, amikor azt hallom, lassú egymásutánban többször is: kétezernégy. kétezernégy. kétezernégy.
kertblog
Elkezdődött a 
Közvetlen ajánlatunk:)
Úgy néz ki, a gardéniámat áldoztam be ezúttal. Fejjel lefelé landolt a szemetesben a kóró.
A Firkászból viszont egy nagyon szép meglepetés bontakozott ki, A mosolyogva elvezetett engem a Raiffeisen bankba a 
