játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
G-ben nem hagyott mély nyomot.
Hát bennem igen.
Amikor Lee leül az asztalhoz, kezek az asztallapon, mindkét láb a földön.
És úgy marad.
Bárki is járul elé, nem mozdul.
Nem mozdulhat.
Pisilés nem gond.
Szépen, lassan, halkan csurog le a szék lábán.
És eszembe jutott az is, amit Lee a végén mond.
In one way or another I've always suffered. I didn't know why exactly. But I do know that I'm not so scared of suffering now. I feel more than I've ever felt and I've found someone to feel with. To love in a way that feels right for me. I hope he knows that I can see that he suffers too. And that I want to love him.
kertblog
