játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Ma, ébredés előtt 2 perccel: A elmeséli, hogy megcsalt, most pedig lelép, ne legyek meglepődve, miközben a Római parton hekket eszünk, és az is kiderül végre, mint amikor felgyújtanak egy százas izzót, hogy tényleg én tehetek arról, hogy eddig mindenki elhagyott. Hogy rosszabb felismerőképességem van, mint egy kétéves gyereknek, amikor a "kockát a négyzetes lyukba, téglatestet a téglalap alakú lyukba" játékot először oldja meg. Vagy nem is. Tudom én, mi, hova való, de csakazértis a kúpot akarom begyömöszölni a szögletes nyíláson keresztül. Sose azt adom, amit a másik kér. És sose azt várom, amit a másik adni tud. De azt teljes erőbedobással.
Ma, ébredéskor: A mellettem alszik, mosolygós meglepetésérzés (hát ez itt van, mégis? HÁTEZITTVANMÉGIS!), befelé szitkozódás (bazmeg bazmeg bazmeeeeg), emlékezés (délben vörös áfonya alapú ebédet kell készítenem – mi a fenét lehet csinálni vörös áfonyából????)
kertblog
