játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Van benne egyfajta áhitat, amit normálisan nem szeretek, sőt, szúrós szemmel nézek nagyon, ha áhitatot látok. De emellett mégis nagyon rendben vannak a kérdései. Rendben van a csávó.
Bennem meg kis irigység van. De nagyobb adag büszkeség. Hogy milyen klassz interjút csinált egy milyen klassz emberrel. Ezt reggel kellett volna mondanom, aztán elaborate-elnem, de helyette most írom.
Most pedig azt kellene írnom, hogy tanácstalan vagyok.
Tanácstalan vagyok.
Még fél óra és belevetem magam mások párkapcsolati mizerijeinek kibogozásába és megoldásába, miközben a sajátomat besöpröm a szőnyeg alá. (Nem véletlenül élek ezzel a képpel. Ma egész nap takarítottam. Kívül, belül.)
kertblog
