játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Szilveszter.
Lóverseny, egy darabig kettőnknek egy egész páholy jutott, aztán sokgyerekes család vette át a hatalmat a kis karámunkban, Pikolónak drukkoltam (de nem fogadtam - később kiderült, nem is nyertem volna) aki vicces sárga szarvakkal futotta le élete utolsó két körét, aztán mindenféle celebritik, balról hírneves újságíró integet, lent sok sok barát, az egyik sír, a másik nevet, a harmadik pedig még olyan pici barát, hogy csak annyit tud mondani: paci.
Aztán narancssárga melegben ólomöntés, az enyém egy indás fa, az övé egy méretes pénisz. Mit jelent ez a jövő évre?
9-kor már itthon, az első kétszemélyes szilveszterem. (Az anyukámmal töltötteket nem számolom.)
Az éjfél emlékezetes, mondom most magamnak, hogy emlékezzek is.
Aztán kicsit ijesztő, amikor azt hallom, lassú egymásutánban többször is: kétezernégy. kétezernégy. kétezernégy.
kertblog
