játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
S és "a meglepetésvendég" elvittek moziba, aztán meg vacsorázni, és ez még mindig a szülinap fesztivál része. Délután még úgy éreztem, hogy baj lesz, de nem lett baj. Jó volt a film, klassz volt a kacsa, és ők is végig szeretgettek. De még nincs lejátszva a dolog.
A helyzet az, hogy végtelen féltékenységgel tölt el, amikor S és "a meglepetésvendég", a barátaim, akik pár hónapja nem is ismerték egymást, elkezdenek többesszám első személyben beszélni nekem. ElviszÜNK moziba, MegetetÜNK valami jóval, kitalálTUK hogy... Hol lett belőlük egy összekovácsolt team, amíg nem figyeltem oda, itt én vagyok az összekötő kapocs, enyémek, a fenének magánakcióznak???
Tudom, hogy ez baromság, vagy egész pontosan gyerekes birtoklási vágy, vagy azt gondolom, hogy az eddigi, felém irányult figyelmük innentől kisebb lesz. Meg még húsz másik oka lehet.
Az, hogy lokalizáltam a problémámat, meg az is, hogy ki tudom mondani (egyelőre magamnak és S-nek), egy lépés előre.
Na de hogy lehet ebből kikeveredni, és jól?
(Mellékszál: ugye, hogy Javier Bardem mmmmmmmm, és nem hasonlít egy csöppet sem Falus Dánielre?)
Shopping: vásároltam két lányos harisnyát, az egyik témája: Mária-Terézia-a-rózsakertben-ahogy-üldögél (persze Mária Teréziából csak az fog bármit is látni, aki leveszi rólam a szoknyát) a másik pedig legyen mondjuk kisskissbangbang (csak mert jól hangzik, de a filmhez konkrétan semmilyen szinten nem kapcsolódik, ellenben csókos szájak, "kiss" feliratok, és militari foltok váltakoznak rajta kislábujjtól derékig).
Hajjajaj.
Európa Filmhét.
Eszembe jutott a tavalyi. Szinte minden filmet megnéztünk A-val, és szinte mindegyikről mást gondoltunk, ami alapjában véve nem baj, de valami olyan düh volt bennem, és idegesség, és benne is, amiért nem értünk egyet, amit soha mással nem éreztem még.
Soha nem éreztem annyira életbe vágónak azt, hogy megértsen valaki, és hogy ő legyen az.
Hogy meggyőzzem, vagy győzzön meg ő.
Miközben minden erőmmel harcoltam az ellen, hogy el kelljen fogadnom, amit mond, mintha az életem függött volna attól, hogy a szembenállásomat meg tudom-e tartani.
Most valamiért izgalmasnak tartanám ugyanazt végigcsinálni, hogy hogy reagálnánk egymásra.
És ráadásul itt vannak ezek az olasz filmek, cavolo, nem akármik, két kortárs olasz csávó könyvei adták a gerincét a szakdolgozatomnak, az egyik az én sokat emlegetett Brizzim, (Enrico, zsaklin in realtá é Eva - la ragazza ungherese che ha scritto la sua tesi su di te. Scrivimi se ti va) a másik pedig Niccoló Ammaniti, kb. 4-5 évet intenzíven meghatároztak az életemből, és akkor most a kedvenc rendezőm, Gabriele Salvatores, akinek a filmjeit percre pontosan tudom elmesélni, kockáról kockára, megrendezi nekem Ammanitit. (Magyar filmismertető itt.)
Akkora várakozás van bennem, és annyira jó lenne ezt közösen végignézni A-val, mert ki mással, az ember mégiscsak a szerelmének akar megmutatni mindent, ami fontos.
Csak hát ugye van az a pici kis probléma.
Hogy szakítottunk.
B a legjobb barátom nekem, na. De ezt már annyiszor elmondtam, tegnap meg ölelgettem és azt hajtogattam, hogy úgy szeretlek, úgy szeretlek.
Talán túlzásba viszem, mint mindent egy kicsit.
Túlzott lelkesedés.
De ezekkel a túlzásokkal együtt vagyok én én, talán egy manírkirálynőnek tűnök némelyek szemében, talán természetellenesnek, de most kurvára őszintén azt mondom, ami van, amit tényleg érzek. Trust me.
Nem tartom csuriban a kezem a hátam mögött.
És ez legyen egy tendencia.
Glass Bucktól ezt kaptam, meg ezt, a szülinapomra. Nagyon meghatódtam, basszus. És hozzátette, hogy ez a tett kontra szemlélődés mindig is egy rátóti hüjeségnek tűnt neki. Lehet, hogy igaza van...
Vilmos atya viszont feltette a kezét, sőt, szerinte Proustot kategorikusan be kéne tiltani. Ez is lehet egy megoldás:)
Gorentől meg a Jupitert kaptam, konkrétan.
Még nincsenek itt, úgyis elbaszott egy hangulatom van, gondoltam ráteszek egy lapáttal, elkezdtem régi diákat nézegetni.
Na most azt nem mondom el milyen érzés aput, aki a Balatonbahalt, mosolyogva úszni látni a Balatonban.
Ma jön anyu és az öcsém vasárnapi ebédre, és egyben szülinapira.
(Napok óta mondogatom, így a finisben, hogy 33, nyald a seggem télen nyáron.)
Hárman van a családom, a város három különböző részén, egyedül.
Néha majdnem kimondom, amit szerintem mind a hárman érzünk.
Bútorozzunk újra össze, mi a fenét csinálunk három lakásban, külön egymástól.
De aztán mégsem.
Tegnap éjjel hosszú idő után először ismét a halott családtagjaimmal álmodtam, ahogy felvonulnak, megannyi filmsztár. Visszatérő álmom, úgy jelennek meg, mintha egy Makk Károly film trailerjét látnám...
N nagypapa: külsőre Páger Antal*, a nyugdíjas klub, a nagymama ágytála és a kisrádiók bütykölése mellett a Füles magazin és a nagypolitika tette ki az életét. Nem mertem bemenni hozzá a kórházba az utolsó napokban, nem mertem látni, és ezért gyűlölöm magam. Imádtam.
N nagymama: kiköpött Törőcsik Mari, ahogy lefekszik a küszöbre a Skorpióban, hogy csak a testén keresztül. A nagymama mondjuk ágyban feküdt az utolsó húsz évben, de az érzet mégis olyan volt, mintha minden tettünkkel a testén gázolnánk át. Ugyanaz a bűntudat, a semmiért. Románcot szívott. Gonosz boszorkány, igazi karakterszínész.
Edit nagynéném, "az Edit": Csepregi Éva személyesen. Ugyanaz a rosszul tupírozott haj, istenem. És egy erőszakos halálba torkolló magánélet. És ahogy hallom: "te is olyan akarsz lenni, mint az Edit???"
Pisti. A bátyám: Kozák András, két méteres kiadásban. Apám halála óta nem láthattam, és tíz éve ő is halott. Egyetlen éles emlékem, ahogy én a kisszobában ülök, ő meg a vécén, egy felnőtt férfi, apám lehetne, és walkie talkie-zunk. És egy homályos. Vár minket a lépcsőházban, anyu ijedten beterel minket a lakásba és elküldi.
L nagypapa: Annyira pici volt. Egy icipici Chaplin. Valahai borbély, a pörgős borbélyszéket a kamrában, a kotló tyúkok között tartotta, csak néha rángattuk elő, amikor hirtelen felindulásból nekiesett a hajunknak - hadd erősödjön az a pihe.
L nagymama: Molnárpiroska. Bors néni. A virágoskert és a csigatészta királynője. Akinél kolbászból van a kerítés is. Fekélyes fáslis lábain dülöngélve a sparhelt mellett kavarja a kavarnivalót, majd odaszól hozzám: eszem egy banántot.
És az apu: Darvas Ivánba oltott Paul Newman**. A leggyönyörűbb férfi, akit valaha láttam. Amikor utolsó reggel repülni ment, és az emeletes ágy felső szintjére bekukkantva odasúgta, hogy szia bocicica, azt hiszem valami glóriaféle is volt a feje körül. (Valójában tányérsapka.)
Mindenkinek úgy 7-8 másodperce van az álmomban, egy jól megválasztott sound bite/fő.
* Öcsém máshogy látja: N nagypapa ferencjóskával keresztezett Sztálin. Hm.
** És aput is: "Bazmeg, és a Mécs Károly? Nekem Mécs Károly!"
Tegye fel a kezét, aki együtt akar velem lázadni az ellen a platonikus gondolkodásmód ellen, ami a szemlélődő életet helyezi előtérbe a tevékennyel szemben.
John Dewey is lázadt, és A példaképe, Cassavetes is, bár kik ők egyáltalán. Két halott pasi.
Csak hogy világos legyen, mi ellen:
"Az élmény becsmérlő felfogása azonos volt azzal a nézettel, amely a gyakorlati tevékenységet az elméleti tevékenység alá sorolta be: az előbbit függőnek tartotta, amely kívülről nyer ösztönzést, s amelyet a valódi létezés tökéletlensége jelöl; az utóbbit viszont függetlennek és szabadnak tekintette, mert teljes és önmagában elégséges – vagyis tökéletes... BULLOCKS!
Csakis a racionális gondolkodás, a szemlélődő éleslátás dolgai voltak azok, amelyek megfeleltek a szükségtől, munkától és gondtól való szabadság feltételeinek. Csupán ezek voltak önmagukban is elégségesek, önmagukban létezők és önmagukat értelmezők... BULLOCKS!
Amennyiben a görög filozófia helyesen járt el, amikor a megismerésről úgy gondolkodott mint szemlélődésről, s nem mint termékeny művészetről, és amennyiben a modern filozófia elfogadja ezt a döntést, úgy az egyetlen logikus irány a létrehozás minden formájának viszonylagos lebecsülése, hiszen azok a gyakorlat eljárásai, a gyakorlat pedig az elgondolás szerint alsóbbrendű a szemlélődéshez képest." BULLOCKS!
Az ember nem akkor tud meg bármit is, ha Flaubert, Proust vagy Virginia Woolf képzelt hasonmásaként elszakad a társadalomtól, és valami emelkedett, testtől elszakadt tudatállapotba kerül.
Tegye fel a kezét, aki egyetért velem.
zsaklin: olyan akarok ám lenni mint ez a goldfrapp nőci, musical színésznőszerű a nyolcvanas évek elejéről.
B: ajaj
zsaklin: off off broadway
B: én olyan akarok lenni mint a hurkareklámban az összes szereplő, akinek hurka lóg ki a szájából
B: broafway
5 nap múlva szülinap.
Az elmúlt években mindig jól sikerült.
30: fergetegbuli a Chachachában.
31: meglepetésházibuli organized by dearest B
32: publikus ereszdelahajam és legszebb gyertyafényeskettesbenes. dupla öröm.
Tudom, hogy tudod, elmúlik
egy kicsit rossz most, de elmúlik
meg a mindig más is elmúlik
és a nagyon rossz is elmúlik
meg a nagyon jó is elmúlik
egyszer szörnyen, egyszer jól
és ez így, ez így van jól
olyan jó ez a szenvedés
olyan felemelô az egész
olyan szörnyen érzem magam
olyan szörnyen, szörnyen jól
Elmúlik, meggyógyít
Elmúlik, meggyógyít
Carrie: Our timing has been very bad.
Charles: Yes it has been. Very bad.
Carrie: It's been a disaster.
Charles: It has been, as you say, very bad indeed.
"A sírhatnék bennem úgy mászik, mint egy undorító állat. Valami szőrös, lucskos csomó, görény például. Vagy kölyöksakál. Vagy egy hájas patkány. Nagy üres terek váltakoznak bennem fekete, súlyos terekkel. Az átvezető folyosók a belek. Gyomrom állandóan korog. Finom ételekre tudok gondolni csak, borjúcomb trüflivel. Csatornabűz van bennem. Nincs. Nincs. Nincs semmi."
Mintha magamat látnám.
Csak én most mosolygok.
Egyébként általában is valamilyen színésznő vagyok valamilyen filmben.
Befele, persze. Kifelé mindig csak a Zsaklin.
Ők vagyok:
- Ruttkai Éva a Butaságom történetében
- Halász Judit a Szerelmesfilmben és az Álmodozások korában
- Eszenyi Enikő a Skorpió megeszi az ikreketben
- Meryl Streep a Távol Afrikátóltban
- Barbra Streisand az Ilyenek voltunkban
- Debra Winger az Oltalmazó égben
- pár hete Gena Rowlands az Egy hatás alatt álló nőben
De ezek csak a legkézenfekvőbbek, szerintem minden lány így van ezzel, kivéve, akik a kor szellemének megfelelően valami ciborgnőt szeretnének megszemélyesíteni, vagy esetleg egy manga rajzfilmfigurát. Olyan is van, trendi is nagyon.
Mindig nagyon szerettem Ficsku Pált, vagy Gyulai Csabát, úgy értem, rendes, távolból rajongó olvasóként, bár egyszer egy estén keresztül udvarolt nekem a Libellában úgy hat éve, akkor nem mint olvasó kedveltem meg, hanem mint civil és magányos nő, és egy nagy nagy hátizsákban vekni kenyereket és több liter tartóstejet tartott magánál. Most Gyerekgyárat létesített.
Annyi minden van.
Két napja nem dohányzom, így maradok?
Egy tengernyi digitalizált Kamondy ütötte a markomat, megérdemlem én ezt? Köszönöm.
Jó sok napja nem tudok nyugodtan aludni, belezuhanok az álomba, de aztán viaskodok, A sem találja a helyét mellettem, álmunkban keresgéljük a másik kezét a paplan alatt, vert seregként ébredünk, ez a napkitörés, vagy mi?
Valahogy sokkal erősebbnek érzem magam, mint eddig bármikor. Minden kicsit igazibb. Az unalom, a nyugalom, a szenvedés, az izgalom, a reménytelenség, a reményteliség.
Kész van a birsalmasajt. Diók figyelnek kifelé belőle.
Állítólag az van, hogy bársonyosan esztétikus szobabelsők kialakításába ölöm azt az energiát, amit nyilvánvaló szorongásaim, frusztrációim feldolgozásába kellene. Hát ha így, akkor emellé most betársul a főzőcskézés is.
Hát előbb utóbb mindenkinél (1, 2) előkerül ez...
Emlékszem, amikor A-val a szakítás után egyszercsak napi 50 emailt kezdtünk el váltani, és eufórikus hangulatban küldözgettük egymásnak a nagy jelentőségű idézeteket. És akkor ezt is, főleg ezt:
how I wish
how I wish you were here
we're just two lost souls swimming in a fish bowl
year after year
running over the same old ground
what have we found
the same old fears
wish you were here
Basszuskának: nem, nem vittek el a bocorok:)
Ikreknek: prüdériám, melyet az idők során sikerült szinte a nullára redukálnom, sajnos még mindig nem engedi, hogy leírjam a baszás szót (upsz.) Ezért gondolok helyette a szexre.
Mindenki kiadhatna egy idézetgyűjteményt, egy sajátot, amiben benne lenne az a 20-30 oldalnyi fontosmondat, ami végigkíséri ebben az egész rohadt életben.
Az egyik ilyenem nekem ez: "Jól van, megengedem, hogy félvállról szeressen, kíváncsiságból, figyelmetlenségből, kedvtelésből. Ez az: pusztán kedvtelésből."
A másik gyűjtemény pedig készülhetne az örök kérdésekből.
Nekem például világ életemben fúrta az oldalamat, hogy Jung Zseni milyen körülmények között lett Jung Zsenivé.
Kérem jelentkezzen, akinek ezek megvannak digitális típusú hanghordozón. Hogy mire gondolok? Konkrétan a szexre, de egy CD is megteszi:)
(a Barbi is köszönni fogja.)
kertblog
S és "a meglepetésvendég" elvittek 
