játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Ma jön anyu és az öcsém vasárnapi ebédre, és egyben szülinapira.
(Napok óta mondogatom, így a finisben, hogy 33, nyald a seggem télen nyáron.)
Hárman van a családom, a város három különböző részén, egyedül.
Néha majdnem kimondom, amit szerintem mind a hárman érzünk.
Bútorozzunk újra össze, mi a fenét csinálunk három lakásban, külön egymástól.
De aztán mégsem.
Tegnap éjjel hosszú idő után először ismét a halott családtagjaimmal álmodtam, ahogy felvonulnak, megannyi filmsztár. Visszatérő álmom, úgy jelennek meg, mintha egy Makk Károly film trailerjét látnám...
N nagypapa: külsőre Páger Antal*, a nyugdíjas klub, a nagymama ágytála és a kisrádiók bütykölése mellett a Füles magazin és a nagypolitika tette ki az életét. Nem mertem bemenni hozzá a kórházba az utolsó napokban, nem mertem látni, és ezért gyűlölöm magam. Imádtam.
N nagymama: kiköpött Törőcsik Mari, ahogy lefekszik a küszöbre a Skorpióban, hogy csak a testén keresztül. A nagymama mondjuk ágyban feküdt az utolsó húsz évben, de az érzet mégis olyan volt, mintha minden tettünkkel a testén gázolnánk át. Ugyanaz a bűntudat, a semmiért. Románcot szívott. Gonosz boszorkány, igazi karakterszínész.
Edit nagynéném, "az Edit": Csepregi Éva személyesen. Ugyanaz a rosszul tupírozott haj, istenem. És egy erőszakos halálba torkolló magánélet. És ahogy hallom: "te is olyan akarsz lenni, mint az Edit???"
Pisti. A bátyám: Kozák András, két méteres kiadásban. Apám halála óta nem láthattam, és tíz éve ő is halott. Egyetlen éles emlékem, ahogy én a kisszobában ülök, ő meg a vécén, egy felnőtt férfi, apám lehetne, és walkie talkie-zunk. És egy homályos. Vár minket a lépcsőházban, anyu ijedten beterel minket a lakásba és elküldi.
L nagypapa: Annyira pici volt. Egy icipici Chaplin. Valahai borbély, a pörgős borbélyszéket a kamrában, a kotló tyúkok között tartotta, csak néha rángattuk elő, amikor hirtelen felindulásból nekiesett a hajunknak - hadd erősödjön az a pihe.
L nagymama: Molnárpiroska. Bors néni. A virágoskert és a csigatészta királynője. Akinél kolbászból van a kerítés is. Fekélyes fáslis lábain dülöngélve a sparhelt mellett kavarja a kavarnivalót, majd odaszól hozzám: eszem egy banántot.
És az apu: Darvas Ivánba oltott Paul Newman**. A leggyönyörűbb férfi, akit valaha láttam. Amikor utolsó reggel repülni ment, és az emeletes ágy felső szintjére bekukkantva odasúgta, hogy szia bocicica, azt hiszem valami glóriaféle is volt a feje körül. (Valójában tányérsapka.)
Mindenkinek úgy 7-8 másodperce van az álmomban, egy jól megválasztott sound bite/fő.
* Öcsém máshogy látja: N nagypapa ferencjóskával keresztezett Sztálin. Hm.
** És aput is: "Bazmeg, és a Mécs Károly? Nekem Mécs Károly!"
kertblog
