játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Annyi minden van.
Két napja nem dohányzom, így maradok?
Egy tengernyi digitalizált Kamondy ütötte a markomat, megérdemlem én ezt? Köszönöm.
Jó sok napja nem tudok nyugodtan aludni, belezuhanok az álomba, de aztán viaskodok, A sem találja a helyét mellettem, álmunkban keresgéljük a másik kezét a paplan alatt, vert seregként ébredünk, ez a napkitörés, vagy mi?
Valahogy sokkal erősebbnek érzem magam, mint eddig bármikor. Minden kicsit igazibb. Az unalom, a nyugalom, a szenvedés, az izgalom, a reménytelenség, a reményteliség.
Kész van a birsalmasajt. Diók figyelnek kifelé belőle.
Állítólag az van, hogy bársonyosan esztétikus szobabelsők kialakításába ölöm azt az energiát, amit nyilvánvaló szorongásaim, frusztrációim feldolgozásába kellene. Hát ha így, akkor emellé most betársul a főzőcskézés is.
kertblog
