játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Úgy tíz éve mellémszegődött egy pocakos, szakállas, erősen illuminált alak a Libellában. A lába közt egy hatalmas hátizsákot tartott, benne 6-8 vekni kenyér, 8-10 liternyi dobozos tej. Egész este egy távoli faluról mesélt, ahova éppen szándéka volt leutazni, miközben többször megkérte a kezemet. A részeg barátnők bíztattak, menjek, "ennek" legalább kellenék, nem úgy, mint álmaim egyébként szintén pocakos, züllött ábrázatú és alkoholista pacákjának. Határozott nemet mondtam. Később kiderült, ugyanottgyártatunk gyereket. Az ember nem kerülheti el a sorsát. Ha igent mondok neki, akkor is ugyanoda jutok....
kertblog
