játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Hát beütött. A tavasz. Persze még itt, de jött velem. Rucola mag (egy c!) formájában, például. Aztán kikéredzkedtek a teraszra a magas szárú, snobbish, „Touch me” primulák. Majd az asztalra került a jószagú is. Kicsit el is felejtettem már, hogy hazafelé a repülőn csak bőgtem, és magamban azt mondogattam, végülis nem is baj, hogy lezuhanunk. Talán ha vennék még 20 tő árvácskát meg pár nárciszt, ha lefesteném a híres írót tőlem elválasztó falat fehérre, ha bepácolnám a fasámlit, amin a bougainvillea szokott ülni, ha kivasalnám a ruhákat, ha felraknám a függönyt a megpucolt ablakra, ha elmosogatnék, ha elolvasnám a felgyülemlett újságokat, ha. Akkor talán nem lenne időm arra úgy másfél napig, hogy megint elkezdjek bőgni.