játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Az öcsém szerint semmiből nem olyan jó enni, mint a frizbiből, ami egy nagynevű cég (nekem ők a magyar huhcorp.com, csak nem fiktívek, ami elég nagy baj) talán karácsonyi repiajándéka lehetett.
A frizbiről sok dolog eszembe jut: S, aki minden plakátról rámmosolyog, de olyan ravaszul, mintha a következő pillanatban passzolná a frizbit, jó vicc, móric. Miatta lett ez az egész blog, ha jól emlékszem. Örülök, hogy lett. Aztán meg eszembe jut egy abszolút a témába vágó vers, micsoda véletlenek vannak:
Visszasírod majd, ez a múlt,
mondtad egyszer a lépcsőn vacsorázva,
mikor napok óta egy fehér frizbiből ettünk,
mert a tányérok becsomagolva álltak.
Néhány év múlva (tányérral-frizbizés után),
mikor a lépcsőn sírtam, vissza-
jössz-e? (becsomagolva álltál),
azt mondtad, elrepült,
jó dobás volt pedig,
de az idő nem kedvez, másfelé húz,
megálltam fehéren a levegőben:
a szívem félrehordott.
kertblog
