játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Nem haltak meg a virágok a teraszon amíg távol voltam, sőt, a leander végre elkezdett virágozni. Pedig úgy magukra hagytam őket.
Lelkiismeretfurdalástól mardosva aztán az Őrségben az ablakunk alatti petúniákat szépítgettem. Nem sokáig, M tollasütője ugyanis 5 perc után az arcomban végezte, útban voltam, egyébként meg miért nem élvezem a hosszú hétvégét a családommal, mit pöszmötölök ott, úgykellnekem. (a kutya után sorrendben én élveztem a legjobban, de ne nyissunk vitát.)
Persze csak kicsi a monoklim, ami rossz, mert a nagy sebesüléseket szeretem, az egész térdet borító sebeket, de jó is, mert ma vagyok először a város leghidegebb munkahelyén, és még két hétig maradni is akarok. Holnap jön velem valami prémtakaró, hogy állni tudjam a sarat, meg a havat, itt, a mínuszokban. Ők „standard fűtés és hűtésnek” hívják.
kertblog
