játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Csatakoslucskosizzadtra ugráltam magam a koncerten, üvöltöttem, hogy toporzékolok a vágytól, mint egy fába szorult féreg, letapsoltam a gyűrűmet az ujjamról, bele a tömegbe, ezek az emberek asszem mindig velem lesznek, és szerencsére ezen nincs mit szégyellni, mert ugye egy Edda fan ma mit csinál szegény, vagy mit tesz Nagy Feró egykori kedvelője, csak sopánkodik, mi lett belőletek fiúk, de az Európa Kiadó esetében erre nincs szükség, mert ők maradtak, amik voltak, gyönyörű zenész félistenek.
kertblog
