játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Lehetne megalázó is.
Szembesülni azzal, hogy nem a jól rejtegetett, de általam még mindig remélt magamódjánszerelem hajtja A-t a szentisten parkba.
Csak a sajnálat és a vigasztalni akarás, ebben a szahar vészhelyzetben.
Én most mégis inkább azt érzem, hogy én használom őt, mint egy fájdalomcsillapítót, vagy mintha A lenne az én perszonalizált Xanaxom.
Ööö. Nem tudom melyik a jobb.
De nem ezen kéne rágódni.
Csak elfogadni a segítséget, megköszönni és felhasználni legjobb tudásom szerint.
kertblog
