játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Most pedig leírom azt a szót, hogy csodálatos.
Megdolgoztam érte, mint a mesebeli törpék,
akik látástul-vakulásig melóznak egy jócskán
valóságos erdő alatt. Most pedig sétálni fogok
az udvaromon, amit én teremtettem. Apró
fényeket látni, mint a vurstli órisákerekén.
Az éjszakázók, az ellenfeleim magukba
préselik a fényeket és beleborzonganak az
ünnepélyes izgalomba. Elhadarom néhányszor
azt a szót, hogy csodálatos, de ez afféle edzés
csak, gyakorlás, itt a sóderes járdámon. Ez a járda
illik a fenyőkhöz, melyek szintén csodálatosak,
ahogy csodálatos a várakozás, az edzés a sóderes
talajon. A felkészülés kedvenc mondatomra.
kertblog
