játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Az elmúlt két napban képtelen voltam dolgozni, helyette nagy csapatban viháncoltam, mintha mi se történt volna, lődörögtem, mintha minden mindegy lenne, begubóztam, mintha megszűnt volna a világ, meg az élet, meg annak az összes értelme.
Próbálom belőni, hogy mit kell tenni, ha az van a lapra írva, hogy malignus elváltozás.
Próbálom kitalálni, hogy kell viselkednem.
Hogy kell elviselnem, hogy az anyut elveszthetem.
A-ra pedig csak olyan halványan emlékszem, és amikor igen, akkor teljesen jól viselhető melankólia érezhető csupán, pici indulattal fűszerezve.
kertblog
