játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Valamelyik este az Eklektikában ücsörögtünk Zs-vel, és végre, most először kicsit közelebb éreztem magamhoz. Azon nem akarok gondolkozni, hogy ő mit szűrt le, egyrészt, mert nem akarom most azt megtudni, hogy ő pont az ellenkezőjét érezte (ez gyávaság vajon?) másrészt, mert nekem fontos, hogy őt hogy láttam. Jó volt így halkan ülni, és érezni, ahogy valaki, akit nárcisztikus majomnak gondoltál, lassan, kicsit, elkezd jó és közeli embernek tűnni.