játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Tegnap éjjel Szofi velem álmodott. Évekkel később volt valamikor, mindketten idősebbek voltunk, legalább négy-öt évvel. Egy hosszú homokos parton sétált, nyári melegben. Nem volt jókedve. Aztán odaért egy fehérre mázolt egyszintes épülethez, színes tábla lógott rajta. Bejött, ott álltam fehér nyári ruhában és kőkemény abroszokat hajtogattam. Közeledett az ebédidő és nem is nagyon tudtam vele foglalkozni. Az enyém volt a vendéglő. Leült egy sarokba és nézett. Valahogy nagyon megnyugodott attól, ahogy ott sürögtem-forogtam. Néha rámosolyogtam, miközben egy csillogó üstből piros levest mertem az emberek tányérjába. Elég sok vendég volt, inkább öregek. És szürcsölték a levest, lassan, nem is beszéltek. Sütött a nap, és teljesen ellazultunk.