játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Soha nem hallottam még Fellinit beszélni. Mert miért is hallottam volna.
Na de tegnap mégis.
Hi-he-tet-len.
Fellini kb. így beszél olaszul (nehéz utánozni magyarul, megértést és türelmet kérek): juj, micinájjak, mit isz cinájjak? Cinájok ed fímet, jó?
Ebben benne vannak a dialektális jellemzők, perszehogy. De akkor is.
Az egyetlen külföldi ember, akinek nem csalódtam a hangjában, az Marcello Mastroianni.
MERT HALLOTTÁTOK MÁR BELMONDOT VAGY ALAIN DELONT???
Viszont Fellini papa mondott valami fontosat tegnap este. (Illetve akkor, amikor a felvétel készült, 1993-ban, azaz 73 éves korában.) Szóval ugyanazt kérdezték tőle, mint Friderikusz pár hete Darvas Ivántól. Hogy gondol-e a halálra. Darvas Iván azt mondta, hogy nagy hüje lenne, ha nem gondolna. Hetvenen felül nincs más dolga az embernek.
Fellini viszont azt mondta, ő úgy tekint az életére, mint ami még csak most kezdődik, mintha a legjobb dolgok még előtte állnának, a legjobb filmek, és a legjobb napok. Így él ő, mondta, ebben a lieta irresponsabilitában, vagyis boldog felelőtlenségben.
Ez a boldog felelőtlenség az, amit szeretnék én is.
kertblog
Soha nem hallottam még