játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Megkaptam az ajándékot Basszuskától és a felét ma ébredés után meg is hallgattuk, és teccik, és egyáltalán, remekül éreztem magam tegnap este. A tegnap este végén. ÉreztÜK magUNKAT.
Na. Mégegyszer nekifutok.
Zeneakadémia, Steve Reich, igazi celebriti kavalkád közepette, presszerpicik és kocsiszoltánok sasszéztak amerre láttál, az első félidőben bakik sorozatát véltük felfedezni, Reich elrontotta a ritmust????, aztán nem szóltak a billentyűsök (milyen szar érzés lehet úgy végignyomni egy koncertet, hogy nem hallanak belőlem semmit...) talán jobb lett volna, ha a mester nem vesz részt a produkcióban, de én ennek ellenére könnybelábadt szemmel ültem a Tehillimet végig. (B szerint ez a könnyezős sztori gusztustalan. Hát ez van.)
Aztán a szünetben összevesztünk A-val. De ezt egyáltalán nem akarom részletezni, mert akkor megint nagyon ideges leszek. Aztán tök egyedül éreztem magam emiatt a fight miatt, pedig jó lett volna együtt élvezni a zenét, mert a második félidő már igazán elsodrósan jó volt. (Music for 18 musicians.)
Aztán utána duzzogós menetelés a Szódáig, és onnantól kezdve már kicsit jobb volt.
És ma reggelre A-val is enyhült a megnemértés feeling, és még tejért is lement a közértbe, igaz, csak másodszorra sikerült hoznia:)
kertblog
