játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Aztán rögtön utána bejött az életembe a Sheltering Sky. Egy szemcsés, olasz nyelvű VHS-en. Abetonén rögzítettem a filmet egy kis faházikóban. Olyan a zenéje, mint amikor elkezd csöpögni a véred a csuklódból, fáj, de nem is annyira, hosszan, minden drasztikusság nélkül, csöndesen, közben tudsz mosolyogni simán. És a végén valahogy nem halsz meg, sőt, mintha a véreddel minden rossz is távozott volna belőled.
A, neked idézek, a lényeget. Port mondja Kitnek:
My only plan is, I have no plan.
(És olvasd el kérlek ezt is. Csak másfél oldal.)
Aztán még mindig abban az évben (1992) Firenze. 35 fok. Via Montebello. Kitárt ablakok, délutáni katlanhőség, mintha az Arno is megállt volna, nem folyik tovább, minden mozdulatlan. És egyszercsak elkezd bejönni a zene az ablakon. Mintha megtalált volna, mintha addig kőrözött volna, míg meg nem látott, ahogy ott ülök egyedül. Kilógok az ablakon, felülről jön. Futás a folyosóra, felülről jön. Két emelet rohanás, megállok vadidegenék ajtaja előtt. Egy arab fiú nyitja ki, nem tud olaszul nem tud angolul, én meg kínomban csak annyit motyogok felváltva, hogy musica, music. Music. Musica. Csak elvigyorogja magát. Hozza az agyonhallgatott kazettát és a kezembe nyomja szó nélkül.
Aztán P autójában látok meg Pesten egy másikat. (1998?) Egy citromsárga szőrpulcsiban ott a japán fickó. Nem sokkal később végrendeletet írok a desktopomra, azzal a záró megjegyzéssel, hogy rettenetesen félek, és ha bármi baj történik velem, P a felelős. De ez most mellékszál. Meg az is, hogy hogy a picsába veszi a bátorságot bárki, hogy őrültnek, zakkantnak tituláljon. Még ha sajtófőnök is. Faszomat. Mondaná a Portugálban Szirtes Ági, és most én is. Nem tud senki semmit. És nincs is joga. Fa-szo-mat. Azóta sem hallottam azokat a számokat. Azóta sem találkoztam P-vel.
Aztán persze van, amit később megveszek CD-n, letöltök mp3-ban, nyúzom őket, megtanulom őket zongorázni. Elfelejtek mindent. Megpróbálom ugyanazt a tűzt kicsiholni másokból, mint ami belőlem kiszikrázik, amikor hallgatom. Teljes becsődölés. (Ahogy B csődölt be a deriválás magyarázással, kb.)
De majd ti talán hallgattok Ryuichi Sakamotot, ki tudja.