wkert
játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!


Tűsarok

www.danturizmus.hu

Skandináv Ház - Budapest


wLehullott levelek
2002
augusztus
szeptember
október
november
december
2003
január
február
március
április
május
június 1.
június 2.
július
augusztus
szeptember
október
november
december
2004
január
február
március
április
május
június
július
augusztus
szeptember
október
november
december
2005
január
február
március
április
május
június
július
augusztus

Függőágy Online

kertblog
garden 8
till
homewreckers komjuniti
gay gardener
gardenspot

magyarkert
fuggoagy.hu
édenkert
faiskola
kertlap
sziklakertlap
kert és hal
kertpont
tulipánvilág
tulipan.lap.hu
ribizli

messzikert
a világ kertjei
minden ami botanika
kertkomjuniti
you grow girl
gardencomposer
daily muse

riszpekt
Tűsarok
viztorony
nyuszi
mamacash
loop
trkszfi
goren
argento
basszus
ikrek
RsB
illetéktelen
parketta
bitadani

This page is powered by Blogger. Why isn't yours?

wszombat, október 04, 2003


'És nézzétek meg a Bábokat és utána hallgassatok Jo Hisaishit is.'
Hallgassatok Ryuichi Sakamotot.
Tíz éve egy Armani divatbemutatón hallottam először. Büszke lányok lépdeltek a Piazza di Spagnán, és szólt a Rain.

Aztán rögtön utána bejött az életembe a Sheltering Sky. Egy szemcsés, olasz nyelvű VHS-en. Abetonén rögzítettem a filmet egy kis faházikóban. Olyan a zenéje, mint amikor elkezd csöpögni a véred a csuklódból, fáj, de nem is annyira, hosszan, minden drasztikusság nélkül, csöndesen, közben tudsz mosolyogni simán. És a végén valahogy nem halsz meg, sőt, mintha a véreddel minden rossz is távozott volna belőled.

A, neked idézek, a lényeget. Port mondja Kitnek:
My only plan is, I have no plan.
(És olvasd el kérlek ezt is. Csak másfél oldal.)

Aztán még mindig abban az évben (1992) Firenze. 35 fok. Via Montebello. Kitárt ablakok, délutáni katlanhőség, mintha az Arno is megállt volna, nem folyik tovább, minden mozdulatlan. És egyszercsak elkezd bejönni a zene az ablakon. Mintha megtalált volna, mintha addig kőrözött volna, míg meg nem látott, ahogy ott ülök egyedül. Kilógok az ablakon, felülről jön. Futás a folyosóra, felülről jön. Két emelet rohanás, megállok vadidegenék ajtaja előtt. Egy arab fiú nyitja ki, nem tud olaszul nem tud angolul, én meg kínomban csak annyit motyogok felváltva, hogy musica, music. Music. Musica. Csak elvigyorogja magát. Hozza az agyonhallgatott kazettát és a kezembe nyomja szó nélkül.

Aztán P autójában látok meg Pesten egy másikat. (1998?) Egy citromsárga szőrpulcsiban ott a japán fickó. Nem sokkal később végrendeletet írok a desktopomra, azzal a záró megjegyzéssel, hogy rettenetesen félek, és ha bármi baj történik velem, P a felelős. De ez most mellékszál. Meg az is, hogy hogy a picsába veszi a bátorságot bárki, hogy őrültnek, zakkantnak tituláljon. Még ha sajtófőnök is. Faszomat. Mondaná a Portugálban Szirtes Ági, és most én is. Nem tud senki semmit. És nincs is joga. Fa-szo-mat. Azóta sem hallottam azokat a számokat. Azóta sem találkoztam P-vel.

Aztán persze van, amit később megveszek CD-n, letöltök mp3-ban, nyúzom őket, megtanulom őket zongorázni. Elfelejtek mindent. Megpróbálom ugyanazt a tűzt kicsiholni másokból, mint ami belőlem kiszikrázik, amikor hallgatom. Teljes becsődölés. (Ahogy B csődölt be a deriválás magyarázással, kb.)
De majd ti talán hallgattok Ryuichi Sakamotot, ki tudja.

'És aztán még egyszer nézzétek meg a Bábokat.'


elültette zsaklin 10:10 de.-kor