játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Ha egyedül alszotok (mert nincs veletek a szerelmetek vagy nincsen szerelmetek) kihagyjátok-ea másiknak a helyet az ágyon?
Kihagyja:
ikrek, aki zárójelben megjegyezte, hogy: "Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a másik oldalon az éjjeliszekrényen véletlenül ottfelejtett kávéscsésze, etc. eltávolítására való képtelenség is elmúlik egyszer, csak ki kell várni... azt a néhány hetet (neadjisten hónapot!!), amig újra megérkezik az illetõ"
szoja, aki kijelentette, hogy: "ezen nem gondolkoztam el, de ha visszaidézem, ami volt, akkor nagyrészt kihagytam..."
Zetor Leila, aki azt mondja még, hogy: "Olyankor majdnem legurulok a kétméterszeregynyolcvanról. Õ akkor is ugyanannyi helyet foglal el, ha nincs itt."
basszuskulcs, aki bizonytalan, ezt bizonyítja, hogy így fogalmazott: "asszem nem..." Később módosít: "Ja, hogy elviekben ki akarom-e hagyni??? Így már értem. Akkor másképp fogalmazok. A nagy francokat hagyom ki, végre kényelmesen alhatok...hi-hi-hi:)))"
eszpee, aki hozzátette: "hogy hagynám már ki, valamivel muszáj kompenzálnom magam... sovány vigasz, persze."
vilmos atya, aki azt mondja: "én nem hagyom ki a helyet, kizárólag praktikus megfontolásokból, ugyanis mindig mocorgok álmomban, és még kiesnék az ágyból, ha kihagynám a helyet, és épp nincs aki belém kapaszkodjon megakadályozandó az esést. :) (jó férfi módjára ugyanis én alszom kivül, "védveóvva" a nőt. :) az meg, hogy az õ helyére feküdjek direkt, valahogy olyan brazil szappannak tűnik. Egyszerûen lefekszem, és kész."
Lobo, aki kifejtette nekem, hogy: "elő se veszem az ágyneműjét, csak a sajátomat, azt jól behelyezem az ágy közepére és odafekszem. Aztán hajnalig olvasok, hogy elég fáradt legyek, hogy el tudjak aludni nélküle. Valamint kispárnám mellett a pizsamafelsőjét is magamhoz szorongatom, hogy az illata azért velem legyen."
Direkt a másik helyére fekszik:
adro, aki fontosnak tartotta megjegyezni, hogy: "azért fekszem a másik helyére, mert ott az ő illata. Meg az ő takarója, meg az ő párnája. Nem azért mert végre nincsen ott."
A deviáns:
Fószer, aki hozzáépít a keskeny ágyához egy nőnyit, ha kell. Vagy felakaszt egy mégnagyobb függőágyat, ha kell.
A problémás:
karlsruhe, aki azt mondja: "nem tudom kihagyni. egyembernyi ágyam van, amin ha úgy hozza a sors, ketten szorongunk. persze ez mostanában nem túl gyakori, úgyhogy kellett is gondolkodnom pár napot mire eldöntöttem, hogyan is csináltam ezt régen (amikor még aktuális volt a kettenszorongás). Viszont nemsokára költözöm (nefelejcsbe), ott lesz új ágy, nagy ágy lesz, és lehet majd variálni a hovafekvéssel. Már ha addigra lesz kinek a helyére feküdni, érted."
kertblog
