játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
1. Három napja hisztizek belül, hogy nem tudom megcsinálni, amit meg kellene csinálnom, és amit szeretnék is megcsinálni. Mikor növöm ezt ki? Mikor kezdem el csinálni, csak úgy egyszerűen? Mitől félek?
2. Nincsen pénzem (és ez enyhe kifejezés), és bár az anyagiasság írmagja továbbra sem (mi az az írmag) jellemzően bennem található meg, és erre büszke vagyok, most valahogy nem értem, miért kellene lemondanom a tangócipőről, a rombuszhalról, hogy a Joyban található, kardinális szőlővel készült receptet valakin kipróbálhassam, az Amon Tobinról, vagy az Erik Truffazról, vagy egy sikamlós, illatos fürdőről egy hatalmas kádban. (Ezek persze mind költői kérdések.)
(Igaz, egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy csinálok egy wishlist szekciót a blogon, hátha valaki megszán, mint anno happét. Vagy mint Danikát a Barátok köztben. Neki is bejött üzletileg a koldulósite:)