játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Na ezt befejeztem tegnap este, ez a dialógusrész meg még itt ücsörög a fejemben.
Némán állnak, egyikük sem mozdul.
– Hogy nézel ki? – tör ki azután önkéntelenül is a kissé viszolygó kérdés a lányból.
– Koncentrációs táborból jövök – mondja a Fiú.
– Nagyon… borzalmas volt? – kérdezi zavartan a lány.
– Nem – mondja a Fiú.