játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden földlakó!
Baromi nehéz megmondani, hogy mi hiányzik. Pedig mindenki ezt kérdezgeti okosan, amikor századszor bőgöm el magam.
Azt hiszem, az a tűz és lelkesedés, ahogy dolgokról beszélni tudott.
Örök várakozásban és izgalomban tartott, hogy egyszercsak elindul, és nagy dolgokat csinál, és hogy akkor ott legyek, az nagyon fontos lett volna. Hogy együtt legyünk. Persze sosem indult el. Sosem csinált semmit. De ahogy beszélt, az magával ragadott, és háromszor megpörgetett magam körül.
Hetek óta nem láttam. Nem beszéltem vele. Nem írtam neki.
Így nincs értelme.
kertblog
